A nevelés néhány alapfeltétele

Valószínűleg mindannyian kiegyensúlyozott, boldog gyermek(ek)et szeretnénk nevelni. Leizzadva mindent próbálunk ennek érdekében megtenni, tanácsokat kérünk, megkérdezünk szakembereket, elvisszük a gyermeket pszichológushoz, próbálunk következetesek, türelmesek lenni. Ha úgy érezzük már, hogy sínen vagyunk, túl vagyunk rajta, újra borul minden. Néha úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére, mégis kezelhetetlen a gyermekünk. Miért? Mi lehet az oka?


Vannak dolgok, melyek ritkán kerülnek szóba akkor, ha a nevelésről beszélünk, mégis elengedhetetlen alapfeltételei annak, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, szófogadó gyermekünk legyen.


1. Legyünk ugyanazokban a kérdésekben mindketten következetesek!
Ez azt jelenti, hogy beszéljük át a társunkkal, lehetőség szerint minél több dolog, helyzet esetében, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem. Például az egyik szülő megengedi, hogy kipakolja a zoknis fiókot, a másik nem. Vagy például az egyik megengedi, hogy sapka nélkül induljanak el a játszótérre, a másik nem. Vagy az egyik megengedi, hogy egyedül szórja rá a gyermek a porcukrot a túró gombócra, a másik nem. Rengeteg ilyen példa lehet, amit aztán a gyermek pillanatok alatt kihasznál, és ahhoz a szülőhöz fog menni, amelyik engedékeny, és a másik szülőnél meg el kezd hisztizni.  Próbáljunk meg ebben egymással kompromisszumot kötni, és ha néha látjuk, hogy valamelyikünk bizonyos oknál fogva szigorúbb, akkor hagyjuk szó nélkül és fogadjuk el akkor is, ha esetleg abban a pillanatban nem osztjuk a véleményét.


2. Ne tegyünk különbséget a gyermekeink között!
Természetesen ez már kisded, óvodás, kisiskolás gyermekre vonatkozik, akik már értik, hogy mit mondanak nekik. A gyermekek függetlenül attól, hogy mekkorák, és hogy fiúk vagy lányok, ugyanúgy nyitottak a világra, és ugyanúgy szeretnének minden megismerni, felfedezni. Érzelmileg sérülhet az a gyermek, akit azért nem engednek valamit csinálni, valamiben részt venni, mert kicsi vagy nagy, vagy mert fiú vagy lány. Hagyjuk őket kibontakozni, és ha nem szeretnénk, hogy egyik vagy másik ebben vagy abban besegítsen, akkor egyiknek se engedjük meg! Például, ha egy fiú a sütésnél akar segédkezni, engedjük oda. És ha egy lány szintén ott nyüzsög a barkácsolásnál és szeretné ő is a szögeket adogatni az apjának, hát tegye!


3. Mutassunk jó példát!
Nevelési probléma szokott még lenni, hogy a gyermek nem szeret fogat mosni, nem akar felöltözni, inkább lustálkodna, vagy válogatós az étkezésnél, vagy hisztizik az édességért stb. Mutassunk példát! Nagyon fontos! Tudom, hogy nehéz, de a szülői, apai és anyai példa kisgyermekkorban elengedhetetlen! Az lesz a természetes számára, amit a szülei és ahogy a szülei tesznek. Ha mi viszont bizonyos helyzetekben gyengék vagyunk, milyen alapon várjuk el a gyermekünktől, hogy ő pedig erős legyen? Például, ha mi elhanyagoljuk a fogmosást, vagy lustálkodunk, feltűnően nehezen, nyögések közepette kelünk fel (nem a hétvégi családi lustizásról van szó), és jó későn sikerül felöltöznünk, vagy bizonyos ételeket nem szeretünk, és azokat félretoljuk, nem esszük meg, szóvá tesszük, vagy pedig gyorsan nassolunk valamit a gyermek szeme láttára, mert éppen megkívántuk, az mind negatív példa gyermekeink életében.


Próbáljunk gyengeségeinken dolgozni, beszélgessünk sokat a társunkkal ezekről a kérdésekről, és hamarosan láthatjuk, hogy máris könnyebb dolgunk van a neveléssel.