Császármetszés

Mivel viszonylag gyakori a császármetszés, fontos hogy ebben a témában is tájékozottak legyünk. Valaki már a várandósság alatt tudja, hogy konkrét okok miatt eleve nem szülhet természetes módon, valakit váratlanul és felkészületlenül ér a műtéti döntés, valaki meg egyéb okok miatt inkább ezt az utat választaná…


Akik már eleve tudják, hogy bizonyos betegségek, szervi elváltozások miatt csak és kizárólag császármetszéssel szülhetnek, ők talán a legtájékozottabbak. Van, akinek a várandósság során lép fel olyan probléma, ami indokolttá teszi a programozott szülést. Ilyen például a magas vérnyomás, vagy az úgynevezett elölfekvő méhlepény, ami teljesen fedi a méhszájat. Továbbá a magzat hüvelyi szülésre alkalmatlan testhelyzete, mint például a harántfekvés, vagy túl nagy magzat az anya medence méreteihez képest, vagy rövid köldökzsinór stb. Vagy első gyermeknél általában az ikerterhesség, illetve farfekvés merül fel indokként. Találkozhatunk olyan orvossal, aki az ikreket és a farfekvéses babákat is természetes módon segíti a világra. Ez önmagában nagyon jó, de azért igen kockázatos.



Akinek egyéb indokai lennének, vagy nagyon fél a szüléstől és ezért kérvényezné a császármetszést, tudnia kell, hogy ma Magyarországon még hivatalosan erre nincs lehetőség. Továbbá mivel műtétről van szó, gyakoribb a fertőzésveszély és a szövődmények előfordulása. Lassabban regenerálódik a szervezet, általában lassabban indul be az anyatej termelődése, és a babák aluszékonyabbak, hiszen nem érte őket az az egészséges stressz a születés által, ami segíti a külvilághoz való folyamatos alkalmazkodást.



Talán azok a kismamák vannak a legnehezebb helyzetben, akik várják a szülést, készülnek rá a leendő apával együtt és szinte az utolsó pillanatban mégis császármetszést kerül sor. Oka általában vagy az anya vagy a magzat veszélyeztetettsége, vagy előrelátható szövődmények vannak kilátásban, melyek ezáltal megelőzhetővé válhatnak. Ilyen például a toxémia (terhességi mérgezés) vagy a méhlepény időelőtti leválása, vagy fájásgyengeség miatt nagyon elhúzódó szülés, különösen akkor, ha meconiumossá válik a magzatvíz stb.
A császármetszést műtőben végzik néha még általános altatásban, de leginkább spinális-, illetve epidurális érzéstelenítéssel. A műtét körülbelül fél-1 órát vesz igénybe. Ma már az a jellemző, hogy haránt irányban, a bikinivonal felett egy-két cm-rel végzik el a metszést. A műtét után az anya 24 órás megfigyelésre kerül, de a babát közben hamar megkapja és megszoptathatja. Ami a nehezebb része a dolognak, hogy 6 órával a műtét után felkeltik az anyát. Ilyenkor még fáj a műtét helye, a szoptatások általi méhösszehúzódások is kellemetlenek, aztán a következő napokban se tudunk rögtön ugrani a babához, de mindez napról napra enyhül, és egyre könnyebb lesz bármit elvégezni, a babát gondozni.



Többször beszélgettem olyan anyákkal, akiket váratlanul ért a császármetszés ténye. Úgy érezték, hogy azért, mert nem tudták megszülni a gyermeküket, nem váltak olyan jó anyává, ahogy elképzelték. Ez nem így van, ezt el kell felejteni. :-) A császármetszés ebben a helyzetben életmentő műtétnek számít. Tehát hálásak lehetünk az orvosnak, hogy felismerte a helyzetet, és megtett minden tőle telhetőt, hogy egészségesen jöjjön a gyermekünk világra és mi is lehetőséget kaptunk, hogy biztonsággal felnevelhessük. Tehát próbáljuk meg agyunk egy kis szegletébe még a szülés előtt beilleszteni azt a gondolatot, hogy ha az orvos úgy dönt, hogy mégis császármetszést végez, alázattal el tudjuk fogadni. Nem könnyű, de megéri, mert mi is jobban fogjuk magunkat érezni utána, pláne akkor, ha erre nem került sor.