Kisdedkori konfliktusok - mit tegyen a szülő?

Az a szülő, aki 1-3 éves korú gyermeket nevel, biztosan találkozott már - elsősorban a játszótéren - azzal a jelenséggel, hogy csemetéje egy bizonyos játék, vagy tárgy miatt konfliktusba keveredett egy másik gyermekkel. Észrevesszük-e egyáltalán ezeket és ha igen, hogyan reagáljunk rá? Mikor kell, és mikor nem kell beleavatkozni?
Már szinte megszoktuk, hogy aki motorral vagy babakocsival érkezik, vagy egy játék babát, kisautót, vagy labdát hoz a játszótérre, annak használatára bőven akad vevő. Hiszen a másik játéka mindig érdekesebb, mint a mienk, és hiába van kismotorunk nekünk is otthon, olyan biztosan nincs, mint a másik gyermeknek.
Ahogy gyakran esik szó a fizikai, értelmi, érzelmi fejlődésről, ne felejtsük el, hogy a társas viselkedést is meg kell tanulni a gyermeknek. Nagyon fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy a gyermekünk kiegyensúlyozott, egészségesen szocializált, a társadalomba könnyen beilleszkedő viselkedésének elsajátításáért is felelősek vagyunk.
Jó végre beszélgetni a játszótéren, gyermekfoglalkozáson találkozni egymással, de fél szemünk mindig a gyerkőcön legyen. Ha probléma nélkül cserélnek játékot, vagy adják oda egymásnak, amit a másik elvesz, vagy esetleg már elkér, akkor természetesen hagyjuk szó nélkül őket és örüljünk, hogy már kapcsolatba lépnek egymással és milyen ügyesen megoldják. Ha viszont elindul a huzavona, vagy különösen, ha az egyik elkezd kiabálni, vagy sírni, azonnal közbe kell lépnünk. Ha a mi gyermekünk az, aki kérés nélkül elvette a másik játékát ezzel neki szomorúságot okozva, nyomatékosan és határozottan mondjuk el neki, hogy kérés nélkül nem veszünk el semmit, és adja vissza a másik gyermeknek, hiszen megbántotta őt.
A „kérés” fogalmát már attól kezdve kötelességünk tanítani a gyermeknek, mihelyt odahoz nekünk valamilyen tárgyat. Lehet ezt játékosan, mondókaszerűen is gyakorolni otthon: kérem-köszönöm-tessék, illetve: „megnézhetem?”, „játszhatok vele”? stb.
Ma divatos olyan mértékben szabadon nevelni, hogy egyáltalán nem szólunk bele ezekbe a szituációkba. Ezzel azonban azt érjük el, hogy gyermekünket ki fogják közösíteni az óvodában, iskolában, menekülni fognak tőle a társai, és komoly magatartási problémái adódnak.
Figyeljünk oda gyermekeinkre és segítsük őket abban, hogy kialakuljanak bennük a társas együttélés helyes normái, hogy később bárhol, bármilyen körülmények között megállják a helyüket, és boldogok legyenek!