"Rám van gyógyulva"

A múltkor érdeklődtem egy ismerősnél, hogy vannak, mire ő csak ennyit mondott: „Hát a lányom nagyon rám van gyógyulva.” Fél éves kor után, jellemzően 7-10 hónapos kortól a babák egy érzelmi fejlődési ugráson mennek keresztül. Elkezdenek váratlanul sírni, ha valaki látogatóba jön, másznak mindig utánunk, könnyen megijednek, nehezen alszanak el, éjszaka felsírnak. Mi történt? Hogyan kell az új helyzettel megbirkózni?


A lényeg, hogy semmi baj nem történt, csupán a gyermekünk nem csak fizikailag, a mozgás terén és értelmileg fejlődik, hanem az érzelmei is lassan megmutatkoznak. Ahogy egyre több mozgásformát elsajátít,  kezd eltávolodni tőlünk, egyre inkább felfedezi, hogy rajtunk kívül is létezik egy világ. Eddig a szoptatások, ringatások által kialakult egy természetes és egészséges kötődés, mely végtelen nagy biztonságot jelentett számára. Most viszont kezd új lehetőségeket, dolgokat, utakat felfedezni, megismerni, de fontos számára, hogy mi, a biztos pont mindig a közelében legyünk. De ne úgy, hogy ha ébren van folyton játszunk vele, hanem hagyjuk őt egy kicsit, hogy magától kezdjen el önállóan tevékenykedni. Jó, ha biztosítjuk arról, hogy ott vagyunk, tehát ne tűnjünk el a szeme elől, de végezzük nyugodtan a dolgunkat. Vagy akkor menjünk ki a szobából, ha éppen valamilyen játéktevékenységbe belemerült, vagy beszéljünk hozzá, énekeljünk neki, ha kiszaladunk valamiért, hogy hallja a hangunkat. Fontos az is, hogy elmondjuk neki, hogy miért szaladunk ki, de jövünk vissza hamarosan.


Ha egy olyan vendég jön hozzánk, akit ritkán lát, vagy nem ismer, vagy valami szokatlant fedez fel rajta, például szakáll, vagy mély hang, akkor könnyen megijed. Ebben a korszakban vendégségben is lassabban oldódnak fel. Fontos, hogy várjuk meg, míg megnyugszik, feloldódik. Mondjuk el nyugodtan, mosolygósan, hogy kivel találkoztunk, miért jött, vagy miért jöttünk, bíztassuk őt, és biztosítsuk, hogy mi is itt vagyunk vele. Ez a korszak legkésőbb 2 éves korra elmúlik, legyünk türelmesek. Tudni kell azt is, hogy minden gyermek érzelmileg is más, vannak érzékenyebbek, visszahúzódóbbak, könnyebben barátkozók. A barátkozás gyermekekkel, lehetőség szerint gyakori találkozás a rokonokkal, játszóterezés mind segíthet, hogy leküzdje a szorongásait.


Az esti elalvási nehézségek okai többfélék lehetnek, ezekről még fogunk beszélni. Onnan lehet tudni viszont, hogy fél, hogy eddig minden probléma nélkül elaludt, és most nem enged el minket maga mellől, és többször ellenőrzi, hogy ott vagyunk-e még. Fontos, hogy az esti rituálé továbbra is megmaradjon, szépen nyugodtan jussunk el a fektetésig. Énekeljünk neki, „beszélgessünk” vele a nap élményeiről, mondjuk el, hogy itt vagyunk, nem megyünk el, aludjon nyugodtan. Simogassuk meg, adjunk puszit, és egy kicsit csitítgassuk. Üljünk ott mellette egy pár percig. Kapcsoljunk fel egy kis lámpát, biztosítsunk számára éjjeli fényt, hogy lásson a sötétben is. Ha újra felsír, mindig menjünk oda, simogassuk meg. Ha már arról van szó, hogy magunk mellé kellene venni, vagy ölben elringatni, annak már valószínűleg más oka is van.