Végre elaludt.... vagy mégsem?

Akik már áttaposták a csecsemőkor első néhány rögös hónapját, tökéletesen ismerik, milyen érzés az, amikor a baba végre elalszik, betesszük a kiságyba, és újra felsír, vagy amikor minden simán ment, szépen elaludt, de a parketta reccsenésére felébred, vagy pont akkor csönget be a postás, kétszer ;-). Ki ne ismerné azt, amikor már látható, érzékelhető jelei vannak a kicsi fáradtságának, mégis csak sír, csak sír és nem tud elaludni. Akinek ismerősek ezek a szituációk, azoknak különösen ajánlom a cikket, akiknek pedig még nem, azoknak azért, hogy ne is ismerjék meg. Hogyan tudjuk gyermekünket a nyugodt elalvásra megtanítani?
Hangsúlyozom újra és újra, hogy nincs két egyforma csecsemő. Valamelyik mélyebben alszik, valamelyik felszínesebben; valamelyik több alvásidőt igényel, valamelyik kevesebbet. Van, amelyik baba érzelmileg érzékenyebb, így a külvilág változásaira is könnyen reagál sírással, valamelyik mellett meg akár házat lehet építeni, nem ébred föl rá. Mindezeket figyelembe kell vennünk, és úgy kell kialakítani a nyugodt alvási légkört számára.
Az újszülött legfőbb feladata, hogy zökkenőmentesen alkalmazkodjon a külvilághoz, és szépen lassan megtanulja az élethez tartozó szükségleteket jól beépíteni a kis életébe. Ebben szerepe van a genetikának is, de mindemellett óriási felelősségünk van, hogy mi milyen biztonságos környezetet, nyugodt légkört teremtünk számára, továbbá mire szoktatjuk rá. A következetesség itt is szerepet kap, hiszen csorbulhat a biztonságérzete, ha ölben elaludt, aztán hirtelen ébredéskor a kiságyban találja magát, és nem érti, hogyan került oda. Persze ez a „megtanul önállóan elaludni” folyamat igen hosszú, nagyon sok türelmet igényel és eleinte nem is szabad erőltetni, hiszen az újszülöttek a testközelséget még különösen igénylik.
Ha már sikerült beállítani a nappali és éjszakai alvást, segítenünk kell az önálló elalvás meg tanulásában. Fontos a napirend betartása. Nem kell, hogy mindig ugyanabban az időben aludjon, de fontos a rendszeres etetés, a mindennapos, ha lehet, ugyanabban az időben tervezett séta, levegőzés, az esti fürdetés ideje. Persze a kisebb csecsemők még gyakran hordozókendőben, séta közben a babakocsiban alszanak, de törekedjünk arra, hogy otthon megismerje a kiságyát is. Fontos továbbá, hogy előzze meg gondos rákészülés az otthoni alvás idejét. Nappal simogassuk meg, beszéljünk hozzá, hogy: „látom, már elfáradtál, gyere, leteszlek aludni”, előtte tegyük tisztába, ha szükséges. Csitítgassuk, simogassuk egy kicsit, ha megnyugtatja, adjunk neki vagy cumit, vagy valamilyen pihe-puha tárgyat, amit csak alváshoz használunk. Ez utóbbit azért találom fontosnak, mert biztonságérzetet adhat számára, ha éppen anya nincs vele. Vegyük le a feje fölül a pörgő-forgót, illetve a kiságyból tegyük el a játékokat. Nappal ne sötétítsünk be és a külső zajokat se zárjuk el, mert ha teljes csendet biztosítunk számára, mindig ahhoz fog ragaszkodni…. Fontos, hogy ha már betettük a kiságyba, és nem tud elaludni, ne vegyük fel rögtön, és kezdjük el őt hordozgatni a lakásban, vagy újra játszani vele. Csak akkor öleljük magunkhoz, ha már kezdi behergelni magát a sírásba. Akkor is maradjunk az ágya mellett, ringassuk egy kicsit, míg meg nem nyugszik, és úgy tegyük vissza. Sokat segíthet az elalvásban, ha egy kis simogatás, nyugtatás után, elhagyjuk a szobát. Ugyanis, ha minden rezzenésére bekerülünk a látóterébe, éberré válhat, és előfordulhat, hogy újra felélénkül.
Az esti alváshoz készülődés menete is elengedhetetlen a nyugodt, könnyű elalváshoz. Ne kapkodjunk, mindig szánjunk elegendő időt (maximum 1 óra) a fürdetésre, pizsama felvételre és etetésre. Így a készülődés alatt sikerülhet annyira ellazulnia, hogy az elalvás már sokkal könnyebb lesz. Ilyenkor már ne viccelődjünk, tornázzunk, játszunk vele, hanem szépen csendben beszéljünk hozzá, énekeljünk altatót, ringassuk.
Elalvási nehézséget okozhat:
- ha mindig ölben ringatjuk el – ugyanis ehhez szokik hozzá, és egyre hosszabb időt vesz majd igénybe, amit se a szülőknek, se a babának nem jó (találkoztam olyan családdal, ahol ez már a kétórás időtartamot is elérte)
- ha hagyjuk, hogy ott aludjon el, ahol éppen van: járóka, játszószőnyeg, pihenőszék
- ha mindig úton vagyunk vele alvásidőben
- ha túl sok inger veszi körül a kiságyat (játékok, színes fal, egyéb függők, lógók)
- ha a napirend minden nap más (mindig máskor van a fürdés, máskor a séta, vagy ez utóbbi gyakran elmarad)
Legyünk türelmesek és következetesek, így meg lesz a gyümölcse a néha elkeserítőnek tűnő küzdelmeinknek! :-)